Reggel félálomban, résnyire nyitott szemnél konstatáltam, hogy:
1, hiába kemény a pad egy ágyhoz képest, nagyon jót aludtam
2, tőlem pár méterre a járdán emberek sétálnak. Biztos mennek dolgozni...
ébredés után nem sokkal
Végül újra nekiálltunk megfelelő utat találni, soksok - az autópályával párhuzamos - sétálás után még mindig nem találtunk megfelelő felhajtót. Hihetetlen. Jött szembe egy fiú és egy lány, szintén nagy hátizsákokkal, gondoltuk megkérdezzük őket, hátha tudnak tanácsot adni. Megkérdeztük angolul, hogy hogyan lehetne feljutni az autópályára... pár mondat után a fiú tanulmányozza a térképet, majd azt mondja a lánynak: "Ezt hogyan is mondják angolul?" Erre mi, magyarul: ha nem tudjátok, mondjátok magyarul! :D
magyar alternatív utazók 12. országos spontán találkozója, Barcelona külvárosa
Ezek után jól elbeszélgettünk, kiderült, hogy ők is járják európát, és a nagyvárosok főterein hastáncos és egyéb bemutatókból élnek, valamint úgy keresnek a nagyvárosokban szállást, hogy a térképen ráböknek a legnagyobb zöld területre, hogy az ott jó lesz. Ahogy mi is aludtunk most az éjjel. Persze van sátruk is, és néha kivesznek egy szobát is ha éppen olyanjuk van.
Csoportkép
Miután megosztottuk egymással az élményeinket, tapasztalatainkat, tanácsainkat, elérhetőségeinket, ők továbbindulnak, mi pedig elkezdünk a háttérben látható táblánál stoppolni. Hátha.
itt álldogáltunk pár órát, de olyan gyér volt a forgalom, hogy végül rávettük magunkat, hogy továbbmenjünk az autópálya mentén. Legfeljebb elsétálunk Franciaországba... vagy akár haza. Végül a kitartásunk meghozta gyümölcsét, és egy idő után az autópálya melletti benzinkútnál álldogálltunk, és a benzinkútból elinduló autókat próbálta egyikünk stoppolni, a másikunk kérdezősködött. Néha váltottunk. Idővel itt is szerencsével jártunk: egy furgonos fiú+lányt megkérdezve mondták, hogy persze, szivesen elvisznek minket. A stoppolás legnagyobb tanulsága: néha kitartás és végtelen remény kell hozzá. De idővel mindig tovább lehet jutni.
Ők kitettek minket Figuerasnál egy benzinkútnál, mivel már rutinosan megkértük őket, hogy mielőtt lekanyarodnak az autópályáról, az utolsó benzinkútnál tegyenek ki minket, hogy tovább tudjunk stoppolni, és ne kelljen sokat bénázni a mellékutakon (figyelem: ha nincs tuti térképünk az utolsó benzinkútról, akkor érdemes az útszakasz vége felé jóval a vége előtt az első benzinkútnál kiszállni).
nehogy azt higyjétek, hogy egy stoppos egész nap csak üldögél a kocsikban és tesped! Ahhoz, hogy jó formában tartsuk magunkat, kitaláltuk a fenti videón látható gyakorlatot, aminek a stoppossport (copyright!) nevet adtuk. :D
de természetesen nem csak a testünket, az elménket is edzettük... ezen a képen látható például, ahogy kecsó pusztán a gondolatok erejével lebegteti a táblánkat
Itt egyébként találkoztunk egy lengyel huszonéves párral, akik szintén stoppoltak. Beszélgettünk kicsit, és mivel ők voltak ott hamarabb, becsületesen csak mögéjük álltunk. Sorbaálltunk. Elég hamar fel is vették őket. Hát igen, egy fiú-lány páros bizalomkeltőbb, mint két fiú.
Pár óra múlva kecsó érdeklődésére két "francia gengsztersrác" felvesz minket, és már úton is vagyunk franciaország felé. Ők nem azok a bizalomgerjesztő arcúak, de mégsem úgy tűnnek, mint akiknek bármilyen hátsó szándékuk van velünk. Bár az egyikük szerintem nem szimpatizált velem (néha pár pillanatra olyan méregető módon nézett a középső visszapillantóban), de pl amikor megálltunk pihenni, megmutogatták a térképen hogy merre mennek, megbeszéltük hogy benzinkútnál tesznek majd ki minket, és amúgy is beszélgettünk kicsit. Pár órányi francia gengszter-rap hallgatás után már Franciaországban voltunk, közben be is sötétedett. Arlesnél kitettek minket egy benzinkútnál.
Ott leültem egy padra, kecsó bement venni kaját. Ekkor pont velem szemben megjelent egy kis átmeneti valami a sima autó és a lakókocsi között, és kiszállt belőle két fiatal srác, mezítláb. Bementek venni valamit, én pedig már mosolyogtam magamban. Visszajöttek, egyiküket megszólítottam: Do you speak english? Yes. Are you english? Yes. Can we go with you? Yes.
És már úton is voltunk velük Marseille felé. A városba beérve a kocsiból körülnézve úgy döntöttek, hogy mégsem érdekli őket Marseille, és mentünk tovább Monaco felé. Éjfél után megérkeztünk a Monaco melletti hegy oldalában lévő parkolóba.
Ott valami hihetetlenül gyönyörű látvány tárult a szemünk elé: Monaco, a világ egyik legkisebb és leggazdagabb "város-országa", teljes csöndben és nyugalomban vibrált alattunk, miközben alulról megvilágította az előttünk lebegő felhőket. A távolban pedig a Földközi-tenger végtelenbe vesző feketesége. A fenti fotó merénylet a látvány ellen, és csak egy apró szelete, talán nem is kellene kitenni. De szerintem egy állványra helyezett panorámagéppel sem lehetett volna az összhatást visszaadni.
Ott a parkolóban a két srác átalakította a kocsija belsejét szobává, mi meg otthagytuk a nagy hátizsákjainkat náluk, és a közeli parkban a betonpadokra feküdtünk. Magunk alá terítettük a szuper-túlélő-izoláló fóliát (amit az űrhajósok is használnak) hőszigetelésnek, bebújtunk a hálózsákjainkba, én az esőkabátomat használtam párnának, és jól elaludtunk a spontán alkalmi ágyunkon.
