Genfi-tó, Francia határ

Peti:

A reggeli ébresztés egy stoppos számára maga volt a mennyország: rendőrök, kötekedő emberek vagy a hostel takarítónője helyett Raymond kisfia és kislánya a sátrunk melletti trambulinon ugrált, és közben azt kiabálta a fiú, hogy "Breakfast, mmmmmm!!!!", a mmm-t olyan igazán étvágygerjesztő hangsúllyal...úgyhogy fel is keltünk egy pillanat alatt, elraktuk a sátrat, és addigra bent az asztalon már várt is minket a finomabbnál finomabb helyi finomság (amik nagyon finomak voltak ám!:))

Így nézett ki a sátrunk a kertben, baloldalon Raymond nézelődik

a kissrác ugrál a trambulinon, háttérben a huga és az apja

otthagytuk a nyomunkat Svájcban (is)!

és íme, a finomságok. Magvas kenyér, helyi méz és lekvár, narancslé, kávé, tea... igazán nagyszerű volt, azt hiszem nagyon szerencsés stopposoknak éreztük magunkat :)))

egy profi fotó a nappaliról, by kecsó (c)

azt mondta Raymond, hogy elvisz minket Lausanne-ig a Genfi-tó partjára, mert úgyis arrafelé van dolga, viszont még volt 1-2 óránk amíg valamit elintézett, addig sétáltunk egyet a környéken. Tudni kell egyébként, hogy ez a falu már svájc francia régiójában volt, úgyhogy minden szembejövő megkapta a maga Bon Jour!-ját ahogy illik, meg hát hallottunk olyan sztorit már, hogy az idegenekre kihívták a rendőrséget a biztonság kedvéért, úgyhogy a lehető legbarátságosabb arcunkat vettük elő :) amúgy érdekesség volt még, hogy a házakat egyáltalán nem vették körül kerítéssel, valamint érdekesen keveredett a high-tech falu a mezőkkel és a tehenekkel.

egy kreatívabb postaláda :)

és íme az eredeti svájci tehenek... a közhiedelemmel ellentétben nem is lilák voltak.

itt kecsó hátat fordított a szép tájnak, hogy komoly filozófiai dolgokról elmélkedjen kicsit elrévedve

a táj, a mező, a virágok és kecsó kölcsönhatásban

...a sok kész sajt, hehe

a repülők összefirkálták az eget, kecsó meg elment messzire hogy közelebbről megnézze

ez meg egyszerűen szép volt

a trambulint persze nekünk is ki kellett próbálni, Raymond a háttérben röhög

én akkorát ugrottam, hogy még a fotóból is kirepültem

Raymond fia a pincében még dobolt nekünk egy búcsúdalt

na itt meg már megérkeztünk a Genfi-tó partjára, Raymondtól és a családjától elváltak útjaink.

THANK YOU RAYMOND and YOUR FAMILY! :)))

Ezt azért, hogy ha majd elküdjük neki a blog címét, akkor örüljön. :)

Szóval itt már a Genfi-tó partján mutatom a táblánkkal, hogy az ott a túloldalon bizony már Franciaország, sőt, pár heggyel odébb ott bújkál a Mont Blanc, európa legmagasabb csúcsa.

közben egy térkapun keresztül átugrottunk a távolkeletre, de az olyan sznob hely volt, hogy még a buddhista szobrokat is csak karszalagban engedték be, ezért inkább visszatértünk gyorsan

a kecsó olyan halált megvető bátorsággal és elszántsággal, lépésről lépésre halad befelé a genfi-tóba, a vérszomjas kacsák és a kegyetlen hattyúk közé a jéghideg vízbe, hogy még az égbolt is teljesen beborult. Megmondom őszintén, én nem mertem követni.

még ez a fekete madár is őt figyelte, és közben arra gondolt, hogy milyen jót fog falatozni a kecsóból nemsokára...

de a kecsó fittyet hányva mindenféle veszélynek, a víz alatt szórakozott önfeledten az újonnan beszerzett vízálló tokjával (na meg persze benne a fényképezőgépével)

én addig a parton vigyáztam a Münchenben vett Dél-KerTÉSZ SZENTES paprikára, a sörre (aminek nemsokára nagy jelentősége lesz) és a hátizsákokra

közben észrevettem, hogy a mindenféle vérszomjas állatok a parton kezdtek el összegyűlni, a kecsótól minél távolabb...persze úgy csináltak, mint akik nem félnek, tollászkodtak meg ilyenek, de azért látszott rajtuk a rettegés...a baloldali galambon kifejezetten, ahogy sunnyogott egyre messzebb. Hmm, ez már tud valamit! - gondoltam

végül kilubickolta magát a kecsó, és kijött, akkor így nézett ki

a kecsó a vízben lemosta a lábát, utána megtörölte törülközővel, majd az így már száraz lábára húzta fel a zoknit majd a cipőt. Hát igen, ő már tapasztalt.

kérdeztem, hogy mi volt a vérszomjas madarakkal? - Így ijesztettem el őket! - mondta és mutatta

tovább indultunk, kecsó megitta a sört, és közben ezt a tej-reklámot láttuk

nah igen, itt most ugrottunk egyet az időben:D szóval:

1, kecsó megitta a sört

2, én nem tudom mi volt abban a sörben, de nagyon kész lett tőle, meg eléggé idegesítő, állandóan a vállamra csapott tenyérrel majd rázárt az ujjaival, de előtte mindig azt kérdezte, hogy "kérsz egy Nine Inch Nails-t?" :)))

3, úgy volt, hogy estére Lyonban akarunk lenni, ami barátok között is még párszáz kilométer, és már késő délután volt, de kecsó igaziból csak szédelgett ide-oda, és folyamatosan hülyeségeket beszélt

4, meg akartam rajzolni a LYON táblánkat, de a kecsó kivette a kezemből, hogy majd ő! Megrajzolta az első két betűt, és már láttam, hogy nem fog kiférni, szóltam is neki, de mondta hogy nyugi jó lesz ez, és addig folytatta, amíg belátta, hogy az utolsó betű tényleg nem fér rá a lapra...

5, ekkor mondtam, hogy majd én megrajzolom, de nem, ő ragaszkodott hozzá, hogy ő akarja. Elkezdte tudományos tekintettel koncentrálva megpontozni a betűk sarkait...és pontosan úgyanúgy elbaszta, mint az előbb. Én fetrengtem a röhögéstől :D egyébként mindezt egy benzinkút melletti füves területen az út szélén :D

6, miután végre belátta, hogy nem sikerül négy darab betűt ráírnia egy lapra, átadta nekem és én ráírtam. Aztán megfigyeltem, hogy melyik út merre megy, és hol a legjobb stoppolni. De nem, kecsó úgy érezte ő jobban tudja, magyarázott mindenfélét, én hülye meg hagytam magam rábeszélni, úgyhogy vagy 40 percet kanyarogtunk egy körforgalom körül :)))

7, végre megállapodtunk a képen látható benzinkútnál, ahol 10 percen belül fel is vett egy 30 körüli cigány pár, valami iszonyat luxus terepjáróval, hátsóülésen a kisbabájuk, ők bevittek minket Genfbe. Csöndesek voltak, nem igazán foglalkoztak velünk.

Genfben elkezdett csöpögni az eső, aminek nem nagyon örültönk. Kiálltunk stoppolni, kb 20-30 percet álltunk, nem vett fel senki, de inkább a csöpögő eső zavart. Volt egy kis bár mellettünk, megállt ott egy helyi bácsi a kis kocsijával, megkérdeztük hogy merre megy, mondta hogy várjuk meg, aztán elvisz minket a határra. Megvártuk, jött, elvitt minket, de csak franciául beszélt, ezért mutogattunk. Elmagyarázta, hogy a francia határon van pihenő, ott sok a kocsi meg a kamion, és kivitt minket oda.

Amúgy lótenyésztő volt, erre a kocsiban lévő rengeteg szalmából jöttünk rá;)

megkérkeztünk a határra. Mint a panorámaképen is láthatjátok, egy darab kamion nem sok, annyi se volt ott... a kocsik pedig megállás nélkül haladtak át ott a határon, innen továbbstoppolni esélyünk se volt. Mellesleg zuhogott az eső.

itt megkajáltunk, és gondolkodtunk, hogy hogyan tovább. A legvalószínűbbnek az tűnt, hogy ott alszunk azokon a kemény betonpadokon, és reggel talán lesz már forgalom a parkolóban, és van esélyünk továbbjutni. Érdeklődtünk a határőröktől, ők azt mondták, hogy itt van nem messze St. Julienne, menjünk be oda, onnan talán fogunk tudni stoppolni. Be is sétáltunk.

Zuhogott az eső, mondtam már?

Itt éppen az eresz alatt vártuk, hogy legalább kicsit kevésbé essen, és tovább tudjunk menni. Helyi vagány arcok odajöttek hozzánk, és kérdezték, hogy van-e "mozsi"-nk, ami a fű helyi megnevezése. Mondtuk hogy nincs, akkor elkezdtek kérdezősködni, hogy mi ez a nagy hátizsák meg minden. Elmondtuk röviden, beszélgettünk, de azért közben arra gondoltunk, hogy jó lenne ha most nem rabolnának ki. Elmentek, nem raboltak ki.

Közben besötétedett, a kis városháza nyitva volt, bementünk oda az eső ellen. A kecsó már teljesen beleélte magát, hogy a folyosón alszunk a melegben, erre jött egy bácsi és pár gyerek, hogy bezárják az épületet. Ők felvilágosítottak minket arról, hogy három hostel is van a kisvárosban, ezeket végigjártuk, és a legolcsóbban vettünk ki egy szobát (42EUR volt kettőnknek).

a pénzkiadásnak nem örültünk (egyébként kb napi 17EUR volt az összes pénzünk napra leosztva), de a puha ágynak és a zuhanynak örültünk, meg hogy a szobában nem esik az eső. :) És még TV is volt! Szuperizgalmas francia vetélkedőket néztünk;)

a szobánk ablakából ezt láttuk.

Aludtunk egy jót. Jó hosszú és eseménydús egy nap volt :)))

< 3. nap: Svájc, ház kertjében alvás | 5. nap: Utazás Lyonba >