Kecsó: Megismerkedünk Petra nénivel, elmúlt a veszély, nagyon kedves és mintha tetszene neki a tervünk is. Most jön a legjobb részek egyike a reggeli, jaj de imádtam, nem volt ez másképp most se, knédli meg még igazi kolbik és Német kajszik táncoltak be a tányérról a számba, valami fergeteges volt, és ami még nagyon jó az a igazi Müncheni kis lakás megismerése volt, mindenhol hajópadló egyszerre antik és modern hatású olyan igazi. Majd még Peti zuhanyozott, bele lesstem az összes Münchenről, vagy Bajorországról szóló albumba, így képet kaptam miket is szeretnek enni, meg merre vannak a tutti tájak, látnivalók. Hozzá kell tenni, hogy még itthon kitaláltam, hogy könyvesboltokba fogunk járni a városokban és megnézegetjük az adott helyről szóló könyveket, amit előző nap el is kezdtünk, de a Petinek mehetnékje volt 00 irányába, így gyorsan kiolvastuk, kiművelődtünk majd tovább gondolkodtunk magukat egyéb egyéb irányokba.
A gyors meggazdagodást helyeztük a figyelmünk elé, és már verejtékezve száguldottunk a Isar partjára, hogy mi ott széthennázunk mindenkit, ahogy az ismerős is mesélte. Még több izzadság cseppet nem kímélve, egyre jobban feldagasztottam egy zöld műanyag felfújható széket, amit 6 éveseknek találtak ki, gondoltam első a vendég. Oda értünk mint a késes, fúrós csávók a Tesco parkolóban már nyomulunk is a helyi strandolókra, de SEMMI pedig mi olyan büszkék voltunk az albumunkra. Na jó egye kukac hagyjuk ezt a hennázást, a kutyának nincs kedve hozzá, Peti még tartotta magát egy ideig, de aztán ő is sity-suty fürdő nadrágba verődött és már sodortatta magát az Isarral. Bezzeg, jön az Ice-creames késes, fúrós Tesco parkolós figura, na neki már pattantak az emberek, nem tudta hova kapjon (nem is hiába, egy átlagos 4 tagú Német család közel 600 dollárnak megfelelő pénzt költenek el kajára egy héten, ők a világ elsők ebben a kategóriában)
Jut eszembe amíg itt az Isar parton vagyunk és van mihez csatolni és a Peti ha már kihagyta, akkor én beillesztem, ezt a részt is. Ez a lány a képen egy nagyon helyes lány, na de ez Münchenre általánosítva nem jellemző, azaz ő egy eltévedt Svéd szerintem. Ebből adódik az a feltételezésem, ami lehet, hogy egyeseket majd feminista énjükben sért, amiért előre bocs. De a férfiak inkább férfit választanak maguknak:D mert, hogy mi, annyi ilyen beállítottság arcokkal találkoztunk, hogy asztamindenit. No csak ennyi ebben a témában és már folyt. köv. is.
Egyébként Susan Elisabeth Philips-et olvasott.
Na jó felfedek minden titkot, Peti el kell mondanom sajnálom
Szóval az van, hogy a Petivel mágusok vagyunk, ő a videóban felfedi az auráját is, mikor beszél a varázslatról. Igaz az is igen, hogy hennázásról szó se volt ez a hivatalos duma. Az történt ugyanis, hogy elterjedt a hír rólunk, hogy mi nagy gengszterek vagyunk és a Németek elkezdtek gyülekezni az Isar partján, hogy lássák mit művelünk, történt mégpedig az, hogy eljátszottunk az idővel. Különösen arra tapsoltak a helyiek(videóban tessék figyelni), ahogy Péter be ill. ki ugrik a vízben:) valami bámulatosan csinálja. És a legdurvább így a viccet félretéve, hogy a folyó tényleg visszafelé folyt. ez valami hihetetlen Német mérnöki bravúr, de tényleg így van. Tessék utána nézni.
A fellépés után vissza az állomásra és rájövős, hogy lejárt a pénzünk azt hiszem ott is hagytuk a tatyit, nekem a következő út az álmomban úgy rémlik mindig, hogy egyedül tettem meg de ezt a Peti tanúsíthatja, hogy nem így volt. Elindultunk a külváros felé, mert gondoltuk arra olcsóbb a kaja. De az élet puszikat osztogat csak észre kell venni, mert kajás helyet ahol olcsón tudnánk enni nem találtunk, ellenben megtaláltuk a legnehezebb dolgot amit egy stoppos csak el tud képzelni, még pedig azt az autópályát ami nekünk pont jó irányba megy. Szóval ez csodálatos volt így elsőre. Visszafelé meg leszálltunk egy kávézónál ahol vettünk croassaint meg egy kis kávét, meg narancs juicet, ezek otthon már annyira mindennaposak, hogy már fel se fedezzük milyen jók is ezek. Beszélgetünk, beszélgetünk mikor is mellettünk megállt egy nő és már mondta is, hogy ő is Magyar stb, azzal a lendülettel már suty le is ült mellénk dumálni, ami kurva jó volt csak mi meg elhatároztuk, hogy sietünk tovább, és azt már tudtuk, hogy este a kutya se fog felvenni, ennek ellenére, beszélgetünk egy jót. Kiderült a nőről, hogy Berlinben élt aztán költözött Münchenbe ahol nem nagyon szeretet lakni, neki sajna nem lehet gyereke, ezért minket kezdet félteni és mondhatni anyáskodni. Meghívott magukhoz lakni, ha esetleg nem mentünk volna tovább, aztán mondta, hogy 20 Euró centből akár haza is telefonálhatok, aztán meghívott Egerbe ez egy kis Német vagy Cseh város ahol nekik volt egy 600 éves kastélyuk:) majd mindezek után adott nekünk 5 eurót mert mi olyan rendesek vagyunk meg, hogy milyen útra is vállalkoztunk, szóval igazán szupin alakult minden. Gyorsan elszaladtunk a Penny Marketbe és vettünk őt millió dolgot, köztük Szentesi paprikát, olyan sonkát amit itthon nem látni pláne nem 1xx ft-ért, de a legszebb a egy német sör volt amitől én később úgy berúgtam, hogy alig bírtam lábra állni, de ezt a Peti majd kifejti biztos időben, mert ez nagyon tetszett neki.
Villamossal vissza, Tatyi fel, Peti öltözik és széjjel hagyja a nadrágját, Vissza villamos (ahol a legnagyobb boldogságom az volt, hogy láttam magam előtt ahogy a Peti eldől és eltorzul az arca még a puffanás előtt), autópálya.
Szemerkélő eső, lessük hol lehet stoppolni mi az ideális hely, megállunk az egyik saroknál, és azzal a lendülettel egy fiatal pár kisgyerekükkel, meg is szólítanak....
----
Peti:
Az Isarban lehet fürdeni, van is ott ilyen szabadstrand, ráadásul egy híd alatt...ami viszont igazán érdekessé teszi, az a rohadt erős sodrása...megspékelve azzal, hogy a strandtól 200m-re van egy gát, és az embernek ki kell úsznia a partra, mielőtt az ár belesodorja...szóval már ránézésre is izgi volt!!!:)))
Ezen a videón látni, ahogy küzdök az árral, majd megvárom amíg elmennek, és aztán én is belevetem magam a sodrásba. Ahol állok ott a térdemig ér, de előttem van egy mélyebb rész, oda érdemes belevetni magunkat, különben a lábunkat ledarálja a kavicsokon a sodrás :)
és hogy persze teljes legyen a lista, itt egy videó amin a kecsó szintén elsodródik sitty sutty (de túlélte)
Kora délutánig elfürödgettünk, majd elmentünk enni, egy péksütis kávézó teraszára kiültünk, beszélgettünk, erre egyszercsak megáll mellettünk egy kb 50 éves nő, visszafordul, és azt mondja:
- jól hallom hogy magyarok vagytok?
Persze már meg sem lepődtünk, ő volt a harmadik magyar münchenben aki megszólított minket:) elbeszélgettünk, tetszett neki a Portugál akciónk, de féltett is minket, egészen felébresztettük az anyai ösztöneit, egyébként nem volt gyereke, és mondogatta is nekünk folyamatosan, hogy legyen mindenképpen gyerekünk...majd távozáskor adott 5 eurót,valamint mondta, hogy ha Münchenben járunk hívjuk nyugodtan, és ha megszorulunk vagy segítségre van szükségünk, szóljunk neki nyugodtan, megadta az elérhetőségét :)
Az 5 euróból jól bevásároltunk, majd kivettük a hátizsákjainkat az állomás csomagmegörzőjéből (a fotón látszik a WIEN tábla is:D), és elindultunk kifelé a városból...mentünk villamossal (lehet hitelkártyával jegyet venni a villamoson automatából), meg gyalog, meg nézegettük a térképet, hol van jó stoppos hely...
...közben elkezdett besötétedni, és az eső is elkezdett csepegni.
Na, gondoltuk, ma már nem leszünk olyan szerencsések, mint tegnap reggel induláskor, hogy fél óra stoppolás után már vittek is minket 700 km-rel odébb. De a szerencse most is mellénk szegődött.
Még csak a térképet nézegetve sétálunk, amikor egy fiatal házaspár egy kétéves kisfiúval odajön, hogy (angolul) "stoppolni szeretnétek? Akkor gyertek fel hozzánk egy kávéra, és addig nézünk a térképen egy jó stoppos helyet".
Persze elfogadtuk a meghívást, és 5 perc múlva már ültünk is náluk a konyhában...
Angolul beszélgettünk, a lány román volt, a srác talán svéd, de ebben már nem vagyok biztos...a fiú kelet-európai kultúrális és történelmi tanulmányokat folytatott, és mesélte, hogy 18-20 éves korában ő volt németország leggyorsabb stopposa, bárki előtt ott volt bárhol stoppal :) a lánnyal pedig egy hosszú román körút alkalmával ismerkedett meg, amikor faluról-falura járt romániában stoppal.
Meséltünk nekik a Portugál uticélunkról, és nagyon lelkesedtek érte, és bár most a kétéves gyermekük miatt nem tudtak utazgatni, de megosztották velünk az élményeiket, és abszolút megértették azt a fajta lelkiállapotot, amikor az ember elindul több ezer kilométerre egy hátizsákkal, bele az ismeretlenbe. Megkínáltuk őket a magyar fütyülős pálinkánkkal, ők cserébe román pálinkával kínáltak, valamint kaptunk tőlük spagettit, én megmutattam nekik a www.ziv.hu-t, a kecsó az MTV-spotot, ők pedig a román utazásaik alkalmával készült fotóalbumukat...a könyvespolcon egy Munkácsy-festményt ábrázoló képeslapot találtunk, meg a srác megmutatta a magyar szótárát, amiből pár "mondatot" is összerakott, ami nyelvtan híján kb így hangzott: "Te lenni szép feleség enyém" (legyél a szép feleségem). Igazán jó hangulatú este volt, végül jóval éjfél után azt mondták, hogy mostmár ne menjünk sehova, úgyis felhőszakadás van kint, tehát aludjunk a vendégszobájukban, és majd reggel kivisznek az autópályára az első pihenőre, ami jó stoppos hely tovább Franciaország felé.
Ezzel a képpel próbálom törleszteni az adósságomat, mivel kecsó merényletet követett el ellenem a múltkori fotókkal :D itt egyébként a hennaalbumunkat nézegetik éppen (és látszik, hogy milyen kicsik, még a derekunkig sem értek ;))
itt már a vendégszobában éppen a lefekvéshez készültünk, de kecsó őfelsége még rendelt magának egy pohár vizet általam (itt is látszik, hogy az alig derékig érő emberkék milyen kicsi lakásban laktak: a fejem majdnem bevertem a plafonba, és a könyvespolcuk is kicsi volt hozzám képest)
