Budapest-München

Kecsó:
Éjjel van, 0:40-es 907 éjszakai busz, az Astorián van egészre(csak le ne késem, mert akkor Jaj mi lesz) és a 950-es meg kicsivel utána kb., a jó öreg 908 asszem 1:15-re várható, na azt elérjük ha törik, ha szakad, esetleg csak egy-két sörre és egy kis pálinkára ugrunk be az éjjel-nappaliba.

Felszállunk, végre úton (el se hiszed milyen hülye vagy, kitalálsz mindenféle debilséget egy íróasztal mögül, térképre bökve, jó lesz az- jár a fejedben és titokban a visszaúton gondolkodsz, de ahhoz is beszari vagy), de amit el lehet rontani azt természetesen elrontjuk, persze a éjszakaival tovább is mentünk egyet, de sebaj legalább szokjuk a hátizsákot. Megérkezünk az első benzinkúthoz majd a másodikhoz és megállunk az autópálya szélén ott ahol a Harley Davidson motorokat árulják, ott elvileg tilos állni, de nálunk magyaroknál tök mindegy, ezt mi sem bizonyítja jobban minthogy tele van csíkkel és sörösdobozzal a leállósáv egyes-egyes pontjai. Mivel éjjel van ezért baromi sok az esélyünk hogy meglásson bárki is, na meg a rengeteg Horváth Rudolf és Postai fuvarozok, meg pénzszállítók biztos megállására számíthatunk. Olyan fél 3 lehet amikor kezdtünk elfáradni és leültünk a korláthoz, Peti ahogy szokta csak beszél beszél, én meg próbáltam szunyókálni, mikor egy közúti ellenőrzés során, megállítanak pont előttünk egy Suzukit mögötte persze a rendőr, már tudtuk előre, itt baszogatni fognak, ami persze abszolút hidegen hagyott minket, csak gondoltuk ez majd ráér Franciaországban. Miközben a rendőr lány sétálgat felénk, találgatunk mit mondunk neki, csak egy barátunkat várjuk, adatokat gyűjtünk stb

Rendőr csaj: maguk meg mit csinálnak itt?

Peti: üldögélünk:D

rendőr csaj kicsit összezavarodott(a hatóság nem tudott minket igazából felfogni, se itt, se máshol)

Rendőr csaj: ezt most komolyan mondja?

Peti: nem lehet itt üldögélni?

Rendőr csaj: maguk itt megfognak halni!

Mi: ja jó akkor lemegyünk a benzinkúthoz.

Úgyis elfáradtunk egy kis alvás jót tesz. Visszamentünk, bevásároltunk csokit, észrevettük hogy egy hatalmas bogár rajba tudtuk letenni a táskánkat és kipróbáltuk milyen egy patkán kényelmetlenül aludni + a 1 napos víz mennyiségünket el is ittuk, még szerencse, hogy a benzinkút wc -je nyitva volt az utánpótláshoz. Ébredés napkeltekor a nap igazán nyári vörösen izzó és huh de nagy volt. Itt asszem 1-2 fiatalt megkérdeztünk hogy elvinnének -e, de nem, plusz a stopos táblánk már elkészült Wien felirattal. A benzinkút béna volt, minden korábbi halálos figyelmeztetést fityenthányva kiáltunk újból a már megszokott leállósávba, első megálló autó csak Fehérvárig vitt volna(kb. 5 perc -e álltunk), mondtuk, hogy sorry. De a második(kb 40p olyan reggel fél7 körül), na az egyből mondta, hogy vissz is minket Bécsbe.....

Jó kérdés, az hogy mi a francnak indultunk el éjjel 1-kor. Amire a racionális válaszunk akkor az volt, hogy kb napközben 35-40 fok meleg volt, akkor tört meg a melegrekord asszem 42 fokkal Budapesten( de lehet, hogy most kamuzok, na mindegy) és, hogy akkor biztos éjjel indulnak az emberek nagy távra, mert akkor hűvösebb van. De az igazság, hogy túl racionálisan gondolkoztunk.

----
Peti:

Megmondom én, hogy miért éjfélkor indultunk el Európába kecsó :D

Mert előtte lévő nap reggelre beszéltük meg az indulást, de te még az MTV spot-pályázatra gyártottad a spotot, és félóránként azt mondtad, hogy mindjárt kész és mehetünk... aztán lassan dél lett, 42 fok ahogy mondtad, és akkor megbeszéltük, hogy késő délután indulunk...aztán még mindig csináltad, aztán még mindig, meg még mindig...

este 8 körül már kezdtem idegeskedni, hogy nem fogunk messzire jutni, ha túl későn indulunk. Én már reggel összepakolt hátizsákkal ültem, és ezt egész nap folytattam, és bár türelmes ember vagyok, azért estére kezdtem tényleg nagyon ideges lenni :) úgyhogy megbeszéltük, hogy éjfélkor elindulunk, mert én az egész napi várakozás után nem fogok tudni lefeküdni pár órát, hogy hajnalban induljunk, főleg, hogy hajlamos vagyok elaludni... :P úgyhogy mondtam, hogy ha törik, ha szakad, induljunk el most.

Ezért éjfélkor fogtuk magunkat, és elindultunk, találkozási pont az Astoria, kb éjjel egykor.

Amikor felvettem a baszottnehéz hátizsákomat, és alig tudtam kikanyarodni a bejárati ajtóhoz (a kanyaroknál a hátizsákom egyszerűen továbbment...), akkor azért kicsit elgondolkodtam...

aztán ültem az éjszakai buszon, és azon gondolkodtam, hogy valószínűleg nem sokan indulnak portugáliába stoppal éjjel...és hogy most nem a haverokhoz megyek sörözni, hanem úgy 2000 km-re....szárazföldön. Azért a gyomorgörcs megvolt, az előttem tornyosuló hatalmas ismeretlen és a rengeteg kihívás, kaland, szenvedés és csodálkozás egyszerre volt rémítő és hihetetlenül lelkesítő...de a lelkesedés győzött. Hála istennek :D

Persze mint kiderült, nem sok értelme volt éjjel indulni, éjszaka közepén csak a posta és a pénzszállító autók járnak az autópályán. Meg az az őrült, aki ránk húzta a kormányt. Meg a rendőrnő, ugye :))

De amikor reggel feljött a nap, ami hatalmas volt, vörös, és GÖMB alakú...!!!! Azon én teljesen ledöbbentem. Valamiért láttam a gömb formáját, és megéreztem, hogy az ott egy iszonyatosan kurvára baszottnagy gázgömb, ami 150 millió kilométerre van (ami jóval messzebb van, mint amilyen távolságra mi most indultunk), tehát tényleg nagyon nagy..... csak álltam ott, és csodálkoztam percekig. Aztán túl magasra ment, és elkezdett vakítani.

Akkor elkezdtünk stoppolni...

----
Kecsó:

és fél óra múlva meg is állt az a fekete autó, amivel elindultunk WIEN felé......

Befarol mellénk az autópályán a fekete szuperjárgány, már mondja is üljetek be hátra, megyünk is Bécsbe, mintha egy taxit fogtunk volna. Kérdezgetjük merre megy, kiderül, hogy Frankfurt melletti kis faluba készül munka ügyben,majd Bolongába és akár kivissz minket Münchenbe ha az jó nekünk, naná, hogy jó nekünk. Fura egy fickó volt, a nevét még a mai napig nem tudjuk, valahogy a bemutatkozás elmaradt. És szenvedélyesen érdekelte a különböző műszaki kütyük használata, megmutatta, hogy telefonálás közben egy kis GPS állítgatás mindezt kb. 150km/h-ás átlag tempóban Ausztriában, sem esik nehezére, Peti egy kicsit aggódott, és mondta is neki, hogy áá nem olyan fontos az hogy megtudjuk a GPS-től milyen magas a szomszéd hegy. De ő róla azt is tudni kell, hogy alapos volt, amit ő kigondolt azt végig csinálta nem így himi-humiba.

Első stopnál a gondolatok:

ne hagyjuk magára ezt a fickót még meglóg a cuccunkkal,

ez ilyen egyszerűen megy,

de jó, hogy nem kell elől ülni, a folyamatos bájgunárkodás nem tesz jót,

ilyet 700 vagy hány kilométer elsőre 2 nap és Portóban vagyunk, ez nagyon jó,

ő is stoppolt fiatal korában biztos ezért állt meg, és tényleg.

----
Peti:

na igen, még annyit kell tudni erről az illetőről azon kívül, hogy hátra ültetett be minket, hátizsákok a csomagtartóba, napszemüveges bajszos 50-es csávó volt, valami autós-műszaki dolgokkal foglalkozott, ő is stoppolt régen, jól elbeszélgettünk mindenféléről, a barátai nevét is tudtuk már, de az ő nevét nem sikerült megtudni :)

sose szálltunk ki a kocsiból, amíg ő ki nem szállt, hogy nehogy elhajtson a hátizsákjainkkal. Ezt szinte mindig így csináltuk, kivéve azoknál, akikkel jól összebarátkoztunk.

Ez repített minket Budapest - München között, kb 6 óra alatt ott is voltunk

Pár nappal indulás előtt, mikor már minden meg volt, már csak a henna kellett, a nagyon király albumukhoz(hennasztórik www.kulturalisbalhe.freeblog.hu), kaptam egy levelet még a wiwen egy sráctól, hogy van neki eladó hennája, ismertem is, na de,hogy hogyan talált rám, azt a fene se tudja, mindegy. Megcsörgetem, mondom sürgős, még aznap össze is futottunk, majd lepottyantunk a Keret nevű helyre, nem mondom meg hol van, mert féltem:P pici kis hely, baráti környezet( ha először jársz ott, akkor is olyan mintha mindenkit már kb ovodás korod óta ismernél), bárpult nincs, a sört egy kis szobában lévő hűtőből kapod, van mikor szürreális módon megtelik egy nagy zenekarral, ami attól válik szürreálissá, hogy kb. 10 ülő hely, 2 emeleten kb. 20nm-en, ja és kívülről meg nem mondod, hogy az egy szórakozóhely. Na itt leBÍznisszeljük a hennát közben beszélgetünk, erről - arról, kiderül, hogy a srác(KÓC) is nagy utazó, és már mesél is stoppos élményéről, ahogy szerelmi bánata miatt kétségbe esve rohangál Európában, egy haverjával. Megkérdezem milyen útvonalon ment. Büszkén már válaszol is, első útja Münchenre vezetett, ott iszogatott(asszem ott is volt egy haverja) és mondta, hogy ott ő jól tudott hennázni az Isar partján(München folyója).

Mi is Münchenben ugrottunk ki először a kényelmes kocsiból (ha az útról valamit kihagytam azt a Peti úgyis felemlíti), rögtön az Isar partján, már figyelgetjük is hol lehet majd jól hennázni. Sétálgatunk -sétálgatunk süt a nap keressük a vonatállomást ahol le tehetjük a hátitatyót, közben azon poénoskodtam, hogy a még mindig kezemben lévő Wien feliratú táblával embereket fogok zaklatni, mutogatva a tábla felé és kérdezgetem, hogy Wien, Wien persze ezt suttogva és bizonytalanságomat mindig megerősítve(1x nem tettem meg). Mendegélünk tovább a már ismertet célunk felé, Petinek sikerült egy olyan helyre leülnie, amit ma is ha megnézzek(fotón) leesek a székről a nevetéstől, vagy úgyis fogalmazhatok, hogy beszarok a röhögéstől. Ez kb. azzal ér fel, mint amikor valaki szarba lép, vagy olyan székbe ül aminek törött a lába, hogy az ülés tárgyától nagyon ne térjek el, no de a kép ami magáért beszél :D

Jaj istenem ez valami zseniális, és az a piros nyíl:D:D:D

(nem vagyunk homoszexuálisok, a blog se erről fog szólni, de azért egy őrületet ezzel kapcsolatban még megosztok mindenkivel, azt se tudom kihagyni, attól is hasonló jó kedv fog el, mint ettől a képtől, na de nem most)

Peti felállt a táblától:D jaj ezt nem bírom, ennek sose lesz vége...

És elindultunk, végre lerakni a táskát, az út is hasonlóan nevetős és néha fárasztó volt, ti még ki szállhatok, mi akkor már nem tudtunk, nem akartunk. Az utcán minden szembejövőtől megkérdeztük, hogy merre van a vasútállomás, vagy csak egy szekrény amibe beletudjuk tenni a zsákunkat, meglepően többen tudtak nálam angolul (én szinte semmit nem tudok:), de mindenről szívesen elbeszélgetem velük, illetve mint anno a Levi's reklámban a kutya én is ügyesen tudtam bólogatni. Lehet, hogy ezért történt az, hogy az első megállított is azt mondta 10 perc arra, aztán 10 perc múlva a következő is azt mondta 10 perc arra, hozzáteszem nem körbe-körbe sétafikáltunk, de amikor már 1órája sétáltunk ahhoz a k.va vasútállomáshoz akkor már nem hittem el semmit a Németeknek. Azon kívül, hogy nem ismerték a városukat, nagyon kedvesek voltak, például volt egy pincér lány(1.szerelmünk) aki mondta, ugyan, hogy 10 perc (neki még meg is bocsájtható), de hozzátette, hogy inkább szálljunk fel a buszra, nem is drága, mert olyan meleg van, nehogy bajunk essen, hát még jó hogy a célunkat nem mondtuk meg neki, mert akkor biztos... na lehet, hogy meg kellett volna mondani mégis csak;)

Elkeseredetten megálltunk szuszogni egyet, már nagyon fárasztó volt a sok séta fika, mikor is egy srác lépett oda hozzánk és megszólított, Münchenesen cincogó, magas hangon

Srác: Sziasztok! nem tudok itt egy Magyar éttermet?

Peti és Én: csak pislogunk, mikor ki pislogtunk magunkat, meg is szólalunk, hogy te figyelj már 1 órája vagyunk a városba és egyenlőre a saját gondunk is kiborított már, hogy nem találjuk a vasútállomást.

na erre a választ a srác se tudta biztosan, csak hogy itt van a közelben kb. 10 perc, de ő inkább a Magyar étteremmel volt elfoglalva, illetve elkezdete mesélni az életét. Nagyon izgalmasan hangzott ehhez már levettük a táskánkat, ahogy ezt megtettük észre is vettük a Magyar éttermet a hátunk mögött, persze megint kiújult a pislogásunk ( most esik le, hogy szerintem a srác tudta is, hogy ott van csak beszélgetni akart). Miközben utazgatunk felírtuk a nap kulcs szavait, amiből erre a jelenetre valami ilyesmi jutott: bolond srác, emlőst nem ehetek, mcdonald's-ban dolgozom. Pedikűrös is volt, meg masszőr, csajokról beszélt, de szerintünk az kamu, a mekiben meg azért dolgozik mert állítólag már csak ott dolgozhat külföldi, én nem tudom, nem néztem utána, biztos úgy van. Lelkesen őt is megkérdeztük, hogy tudunk -e az Isar parton hennázni, erre egy hennás reklám tábla utalt a fejemnek, amit az ő feje mellett láttam meg, mire ő se válaszolt kielégítően. Elválásunknál még egyszer megkérdeztük, hogy merre van a vasútállomás, jackariból megmutatta, hogy tud ő csajozni, a lány már ki akarta kerülni, ő nem hagyta magát, szép Német tudásával faggatni kezdte, és mintha értelmes választ kapott volna. Onnan nem emlékszem, hogy hogyan de megtaláltuk az állomást. Ahol gyorsan átpakoltuk a cuccunkat egy kisebb tatyóba és robogtunk be a városba, merthogy ide igaziból nem is akartunk jönni, de ha itt voltun már, akkor körül nézünk, terveink szerint este megyünk is Zürichbe tovább. Na de, hogy ez, hogy alakult...

Ezt minek raktam be, még nem tudom.

Na igen, az a srác nagyon kész volt :)

Aztán miután letettük a nagy hátizsákokat az állomás csomagmegörzőjébe, kerestünk egy netcafe-t, írni az itthoniaknak, fel is léptünk msnre, ahonnan is hamar megtudtam, hogy két haver (Marci+Juci:)) is éppen Münchenben van, úgyhogy meg is kapták az sms-üket, és már meg is volt beszélve a találkozó estére!

Reggel 6kor még a napfelkeltében csodálkoztam Budapest kijáratánál, délután meg már Münchenben beszéltük meg a találkozót az "itteniekkel". Hihetetlenül könnyűnek tűnt ez a stoppos életmód. És ez a következő napokban is ilyen olajozottan ment. Egy darabig... na de azt majd akkor:)

Szóval mászkáltunk Münchenben, nézelődtünk, nekem koszosnak tűnt kicsit, és volt pár csöves is, persze igaziból szép és az emberek is jómódúak, csak én egy csillogó-villogó német várost vártam:P

Találtunk egy iszonyat nagy templomot, és bár engem sosem érdekeltek igazán a templomok (ezek olyan tipikus unalmas turistalátványosságok), de ez tényleg hatalmas és egyszerű volt, ez tetszett.

Itt egy kép róla, az integető narancssárga folt meg a kecsó :)

Szóval ott állunk a templom mellett 50 méterre, amikor egy biciklis kb 14 éves srác odagurul mellénk a barátjával, és azt mondja magyarul: "Sziasztok, nem tudjátok hol van itt egy zenebolt?"

Erre mi pislogunk már megint (úgy látszik München egy ilyen pislogós hely volt), alig egy-két órája érkeztünk, és már a második magyar szólít meg minket...nem tudtuk, hogy hol van zenebolt, de volt még egy ilyesmi diskurzus:

Mi: Nem tudjuk, nemrég érkeztünk. És ti tudtok valami érdekes látványosságot Münchenben?

A srác: Hát, izé....van az a XgzTfkX (nem értettük)-nevű templom, csak nemtom hol van.

Erre a srác barátja: te hülye, ott van mögötted!:D

(ezek a müncheniek tényleg nem ismerik a városukat :))

Szóval így telt a délután, kis zápor elől a templom oldalsó ajtajának lépcsőire ültünk, majd keresztül-kasul bejártuk a várost, megnéztük a folyóját, stb. Aztán este találka Juci+Marcival, elvittek minket egy olyan helyre, ahol a tulaj magyar volt, és az anyukájuk szomszédja volt anno, így kapásból meg lettünk vendégelve vagy két-három kör nagyon jó epres valami töményre, közben Marciék röhögtek rajtunk, hogy stoppal elindultunk Portugáliába, meg söröztünk sokat, mondtuk a hennázást is, és persze kértek is, ami kb úgy nézett ki, hogy a kis elfogyott mécses fém tégelyébe kevertük a festéket, és tök részegen festettünk nekik valamit, ami ahhoz képest egészen kinézett :) (juci pólóját össze is fogta reggelre... :P)

aztán elindultunk (kecsó szerint végre, mert én állandóan dumáltam és be nem állt a szám, és ő meg már menni akart :P), szóval céltalanul követtük marciékat a szállásukra, igaziból teljesen készen voltunk ahhoz, hogy azon gondolkodjunk, hogy hol fogunk aludni...

A Marciék egy Petranéni nevű rokonnál voltak pár napot, elkísértük őket a lépcsőházig, és én kéregettem őket, hogy had menjünk be a lépcsőházba, és ha ott van felül ilyen padlásbejárós rész, akkor ott alszunk majd a földön a hálózsákjainkban...ők nem emlékszem hogy hogyan reagáltak erre, de szerintem csak röhögtek... aztán behívtak magukhoz, és náluk aludtunk a földön...bár a Juci parázott attól, hogy mit fog szólni Petranéni, hogy két "idegent" hazavisznek csak úgy hirtelen:P (Én másnap azon gondolkodtam, hogy remélem nem érezték azt, hogy rájuk akaszkodunk. De remélem nem :)) Meg egyébként nagyon büdös volt a zoknim, legalábbis a többiek szerint;) Be is csomagoltam jól egy zacskóba amikor levettem.

Szóval elterültünk a földön, és aludtunk egy jót. Az első este szállása szuper volt, és ráadásul ingyen!! Ez a stoppolás már szinte túl egyszerűnek tűnt...

(kecsó, kihagytam valamit? ha nem, folytasd a másnappal :))

----
Kecsó:

Peti Peti, volt még egy csomó minden érdekes, na például kezdjük ott, hogy a amikor ledobtuk a táskát valami olyan helyen lukadtunk ki ahol az arcszín sötétedett a nyelv kezdett megváltozni és az árak meg elindultak lefelé, így sikerült venni, egy akkor lepényt amivel akár takarózhatunk is volna + egy joghurtot ami kettőnknek full elég volt, na meg a szokásos keksz adagunkat amit a Peti vetetett "fel" és "meg", de azután mindenhol vettünk, amikor csak vásároltunk, ezek összege 2.20 Euró volt ami igazán nem sok mert ennél egy zsömle is drágább a sparban mondjuk, szóval nagyon jó üzletet csináltunk én még mindig úgy érzem. Tudnak valamit a Törökök.

Ezután mentünk be egy Török net cáféba és a poén, hogy feltételhez kötöttük a netezésünket, a recepciós lánnyal, hogy mi márpedig addig nem ülünk le még nem tölti meg a 2lityós flaskánkat, aztán leültünk egy ásványvizes hűtő mellé:) Itt jöttünk rá aztán, hogy Münchenben se vagyunk egyedül.

Na igen a müncheni Magyar érdekeltségünk címe: München, Lottringer Strasse - Vivo kocsma Stefan a Magyar barát kocsmája.

Juci és Marci örültek nekünk, Jucinak például fülig ért a szája!

És az utolsó merényletem a Peti ellen (egyenlőre). Fázott, a Juci kölcsönadta neki a felsőjét, amit ráadásul sikerült fordítva felvennie:

< Leltár | 2. nap: München, Isar, váratlan vendéglátás >