Úszkálás a lagunában

Reggel ahogy felkeltünk, első dolgunk volt, hogy fürödjünk egyet a tengerben... úgyhogy uccu-neki, és már benne is voltunk!

kecsó beleveti magát a habokba

kis fröcskölés, hogy a cseppek megálljanak a levegőben

a parton kicsi hullámok voltak

de beljebb már nagyobbak

vízalatti pillanatkép

Mire kilubickoltuk magunkat, már farkaséhesek voltunk. Elindultunk hát a megfelelő helyre (a tegnapi körsétánkból már pontosan tudtuk, hova kell menni). Szóval magyarként bementünk egy svédasztalos kínai étterembe, Spanyolországban:) Csak hogy keveredjen minden. És hogy amúgy is keveredjen minden, a tésztát kivéve mindenből szedtünk...

Még azokból a kis halakból is (a tányérban baloldalon), amiket én otthon szárítva a teknőseimnek adtam anno... akkor azok elég büdösek voltak. Nos, ezek pontosan ugyanolyan szagúak és... ízűek voltak. Teknősnek éreztem magam. Ettünk garnélát is, meg polipot, meg pár dolgot, amikkel nem voltunk tisztában, hogy mik azok. A teknőseleségen meg vmi polipon kívül minden finom volt.

Mivel ez egy svédasztalos hely volt, megpróbáltuk a lehető legtöbbet kihozni a helyből és a pénzből (8.5 EUR), így vagy két órát üldögéltünk ott, jópárszor szedtünk, és a végén kb 10 percenként vettünk valamilyen desszertet (joghurt, banán, gyümölcstál, stb). Régen laktam ilyen jól:) Utána még sziesztáztunk kicsit, aztán elindultunk fel a város melletti sziklákra, amiket a touristinform-os néni említett tegnap.

A felfelé vezető úton volt egy nagyon magas, nagyon vékony növény, pár kis lombbal. Az valami gyönyörű volt! De a mellette lévő mini-pálmafa is. Jól érezték magukat itt.

l'Estartit látképe félútról

fölfelé az út nagyon sziklás volt, nehéz volt menni rajta. Azonkívül tűzött a nap, hőség volt

rögtönzött panorámakép :))

nézelődés már a sziklák tetején

nagy élet volt a tengeren, sok kis fehér folt mászkált fel-alá

meditálás a szikla tetején

meditálás a szikla tetején 2

Nagyon felemelő érzés volt a látvány... a világ tetején éreztem magam! A fenti képen kecsó a bal felső sarokban széttárt karokkal élvezi az életet éppen:D a lenti távolabbi laguna pedig az, ahova innen lementünk fürödni egyet a sziklák között

a lagunából éppen két búvár jött ki, amikor megérkeztünk

a parton a sziklák simák voltak, de beljebb érdesek és tele voltak tengeri sünnel

a tenger alja, kis tengeri sünökkel. Voltak egyébként kisebb-nagyobb halak is, meg jópár rák napozott a sziklákon

kis hezitálás után (a biztosításunk nem volt érvényes nem kiépített strandra, hehe), végül fogtuk magunkat és beúsztunk... elég nehéz volt felmérni lefelé a sziklák távolságát, mert néha lábnyújtásnyira éreztem őket, a sok kis tengeri sünbe meg ha nem muszáj nem akartam belerúgni. Így lebegtünk a tetején egy darabig, és vizsgálgattuk a laguna sötét titkait:)

itt éppen magyarázok valamit. Talán hogy hova ugorhatnánk be a sziklákról

kecsó is nézelődik. Vagy csak pihen?

egy ideje hülyültünk ott, amikor jött egy spanyol család. Úgy láttam, ők nem akarnak a sziklákon bemászva szenvedni. Megkérdezték tőlünk (angolul), hogy hogyan a legegyszerűbb bejutni a vízbe? én meg mondtam félig viccesen, hogy hát be kell ugrani a szikláról... az apuka rákérdezett, hogy innen jó? És oda állt, ahonnan úgy véltük be lehet ugrani, csak ki tudja meddig megy le az ember a vízben, és azért jobb nem ráugrani egy tengeri sünre... mondtam, hogy "talán". Erre egymás után beugráltak. Nem szívbajosak ezek a spanyolok! Vagy csak tapsztaltak. Gyanítom nem most ugráltak be először tengerbe szikláról...

Ők egyébként elég hamar elúsztak ki a tenger felé... mi is követtük őket, de a végén én már kifejezetten rosszul éreztem magam, amikor alattam és tőlem balra a fekete mélység, jobbra a sziklák, amik belevesznek lefelé a mélységbe... előttem meg a mégnagyobb sötét semmi, néhány halrajjal... ez már nem az emberek világa volt, aprónak és nagyon könnyen sebezhetőnek éreztem magam. Például ha egy cápa feltűnt volna és megtámad, semmi esélyem sem lett volna ellene. Azonkívül kifejezetten aberrált érzés volt lebegni "nagy magasságban" úgy, hogy a lábaim alatt nem látok semmit, csak egy sötétségbe vesző mélységet. Nem láttam az alját a tengernek, ellenben a mellettem lévő szikla miatt láttam, hogy meddig látok le. Tiszta volt a tenger, nagyon sokáig... "több emelet" mélységig láttam még. A sziklák is adtak az egésznek egy hatalmas méretet, hogy még kisebbnek érezhessem magam. És akkor elképzeltem magam alá mindent, halrajokat, tengeri sünöket, murénákat, hatalmas cápákat akik hamarosan feltűnnek a sötétből, óriáspolipokat amik megesznek minket desszertre, vízalatti városokat, idegen civilizációkat... :D

...végül elkezdett besötétedni, akkor elindultunk vissza a városba. A sziklák tetején megint nagyon felemelő volt végigmenni (hát igen, mi emeltük fel magunkat rájuk mondjuk, hehe). A sziklák fölött ekkor többezer madár száguldozott - de szó szerint! - összevissza. Vadászgép módjára suhantak el a fejünk fölött, hogy aztán a szikla szélénél a mélybe vessék magukat... akkor nagyon sajnáltam, hogy én nem vagyok olyan madár, és nem csinálhatom utánuk!:)))

Aztán a városban még kajáltunk, sétálgattunk, megnéztük a bulizós helyeket, és ezt a fotót még megkapjátok a mai nap végére. :)

< 8. nap: A Spanyol tengerpart | 10. nap: Újra laguna, henna, vita >