A tapasztalt fesztivállátogatók ismerik az élményt, amikor az ember még álmos, de már a hőségtől nem bír tovább aludni a sátorban, de azért még forgolódik jódarabig. Meg kinyitja a sátor ajtaját, és rugdossa a lábával, szellőztetés gyanánt, ami pár percre még jó is lehet. De aztán.... majd amikor kilép a sátorból a negyven fokba, fellélegez, és boldogan konstatálta volna, ha ilyen kellemes idő lett volna a sátorban is... Na így éreztem magam reggel. Készítettem egy videót arról, hogy hol sátraztunk, miközben kecsó még mindig aludt bent a hőségben. Megint felmerült bennem, hogy ő nem is ember... :)
Hopp, egy sátor!
Felébresztettem kecsót is, sátor össze, és már álltunk is az út szélén. Aztán álltunk az út szélén, majd még egy kicsit álltunk az út szélén. Mikor már pont kezdtük volna unni, megállt egy fehér kis furgonszerűség. Beültünk a raktérbe a földre. Egy 40-es illető vezette, akinek olyan arca volt, hogy még ha akarná se tudná letagadni, hogy a legaktívabb hippik közé tartozott anno. Mellette egy öreg néni, az anyukája. Aki egyből el is kezdett kérdezősködni és magyarázni nekünk, nagyon barátságos volt, és közös nyelv híján a fiát használta tolmácsnak. Kicsit sem lepődött meg a vállalkozásunkon, ellenben próbált ellátni minél több tanáccsal. Figueras mellett kiraktak, mert nem Barcelonába mentek.
ez az angyalka vigyázott ránk út közben
Az angyalka előlről
Na itt megint álldogáltunk egy darabig, közben néha bementünk a közeli kis kifőzdébe ebédelni, meg megnézni a helyi embereket. Olyan spanyolosak voltak. Újságot olvastak és sültkrumplit ettek. Itt a sok várakozás és a körülnézés miatt sokmindenre rájöttünk, hogy hogyan érdemes stoppolni, és hol. Végül egy híd alatt felvett minket egy furgonos, aki végre Barcelonába ment. Román volt, nagyon jófej és közvetlen volt. Matracokat szállított egy bútorboltba. Mondta, hogy várjuk meg amíg kipakol, és akkor bevisz minket Barcelona központjába. Bementünk a boltba, szép félluxus hely volt, drága ágyakkal és bútorokkal. Bemutatott a barátjának, aki adott nekünk űdítőt, elénk tette az édességes tálat, meg pár prospektust, hogy ne unatkozzunk amíg pakolnak. Mi mentünk hogy segítünk, ha már ő is "segített" nekünk Barcelonába jutni, de csak mosolyogva legyintett, és nem hagyta hogy segítsünk. Miután kipakolt, tényleg bevitt minket Barcelona belvárosába, és közben elmondott pár dolgot, hogy mit érdemes megnézni. Mondtuk neki, hogy a vonatállomásra mennénk először, hogy a csomagmegörzőbe letegyük a nagy hátizsákot, hogy könnyedebben mászkáljunk a városban szállást keresni. Úgyhogy a vasútállomás előtt tett le minket. Megköszöntük a kedvességét, lepakoltunk a hátizsákjainkat, és elindultunk a La Ramblára, a központi kerület központi utcájába.
pedig mi azt hittük, hogy Barcelona vendégszerető város... de szerencsére mi nem turisták voltunk, hanem stopposok, így ránk ez a plakát nem vonatkozott :D
Ott hirtelen hatalmas tömeg, élet, őrület, mozgás, utcai árusok, pantomimesek, emberi szobrok, turisták, diákok, rockerek és hippik, mindenki mindenfelé, egy nagy forgatagot alkotva... ez nagyon kellemes meglepetés volt számunkra, így szerda este:)
Kerestünk szállást, oda kellett figyelni mert a hosteles csávó át akart verni:
- How much?
- Seventeen.
- Seventeen? Really? SevenTEEN? Really? Ok.
...és erre lehúzott a kártyánkról 70 EURO-t. De rövid vitatkozás után visszaadta készpénzben. Végül egy másik helyen kivettünk egy szobát, és belevetettük magunkat az éjszakába.
"Kecsó, állj oda a stoppos táblánkkal és csinálj úgy mintha stoppolnál, mert az olyan menő!" hehehe:D
A La Ramblán öt méterenként kézből árulták a sört helyi fiatalok, de némelyek odasúgták azt is, hogy "marijuana, hasis?"... sörözgettünk, gyrost ettünk, ilyesmi. Egyik indiai étkezdében vettem egy vizet 0,6 euróért, kettessel fizettem, és csak 0,4-et adott vissza... szerencsére kifelé menet észrevettem, visszamentem, szóltam, és odaadta a maradék 1 eurót. Fél órán belül kétszer akartak átverni. Grr.
Sétálgattunk, tanulmányoztuk az embereket, és egyszercsak találkoztunk egy négyfős "turistacsoporttal": huszonéves srácokkal, akik magyarul beszéltek, ezért odamentünk hozzájuk. Ültünk az egyik kirakat előtti kőtömbön, és beszélgettünk. Eléggé készen voltak már, az egyik folyamatosan azt kérdezgette a másiktól, hogy az megcsalás, ha itt most összejön egy lánnyal egy éjszakára? És a barátjától várta a megnyugtató "nem" választ, a feloldozást a még el sem követett bűneiért. Elég felületes beszélgetést folytattunk velük, mondtuk hogy stoppal jöttünk, ők mondták, hogy repülővel. Egymást hülyézték, hogy fizettek a repülőért, ahelyett, hogy ingyen jöttek volna ők is. :) Végül mondtuk, hogy megyünk tovább, körülnézünk még. Még utánunk szóltak, hogy "Magyarországon biztosan nem lennénk haverok!". Hát, nem lehet mindig egy hullámhosszon lenni.
