Lion Lyonban, hotelben sátrazás

Reggel zuhiztunk egyet, majd netcafé, aztán elindultunk bevásárolni élelmet. Kecsó közben arról beszélt, hogy milyen jó lenne, ha egy helyes lány mutatná meg az utat a bolthoz (mert arrafelé kevés volt a bolt, és nem találtunk egybõl), meg hogy inna kávét, meg amúgy is beszélgetne helyi arcokkal, fõleg persze lányokkal...
úgyhogy megszólítottunk egy lányt az utcán, hogy merre van kisbolt, erre azt mondta, hogy gyertek, megmutatom... közben kicsit beszélgettünk is vele.

Vettünk bagetteket, mindenféle felvágottat, paprikát, stb, majd elindultunk a Rhone partjára megreggelizni.

A Rhone partja Lyonban

A fenti kép egy hídról készült, mi ez alá a híd alá ültünk le reggelizni.

Elõttünk ült két lány, õk is hasonlóképpen piknikeztek, mint mi:) közben az elszórt morzsákra jött egy kismadár, aki nagyon nyújtogatta a nyakát és félt tõlünk, de nagyon éhes lehetett, mert végül egészen közel merészkedett hozzánk a falatokért.

mikor már majdnem megettünk mindent, kecsó azt monta, hogy - azon kívül, hogy szivesen beszélgetne az elõttünk lévõ lányokkal - inna egy jó kávét... a két lány eközben összepakolt, felállt és elindult... amikor ránk néztek, mi elköszöntünk tõlük (bye), erre odaléptek hozzánk, felénk nyújtották a termoszt, és azt kérdezték: - Café?

Mi persze egybõl hevesen bólogattunk, így odajöttek, öntöttek nekünk kávét, és elkezdtünk beszélgetni... Kecsónak az összes álma így egyszerre megvalósult:D Elmeséltük nekik, hogy Budapestrõl jövünk stoppal, és a végcél Portugália. És még ma délután akarunk is tovább indulni, és pénzt sem akarunk költeni az állatkertre, így nem csináljuk meg azt az õrült ötletet, amit még otthon a térkép fölé görnyedve találtunk ki könnyedén:

Hogy lefotózzuk Lyonban a Liont.

Erre õk nevettek, és azt mondták, hogy pedig egyáltalán nem lehetetlen, ugyanis az a nagy park, aminek része az állatkert, nincs is innen olyan messze, azonkívül ingyenes is. Így hát elindultunk arra, de elõtte még gyorsan csináltunk velük egy közös fotót:

A nagy park annyira azért nem volt közel gyalog, de viszont valóban gyönyörû volt, és az állatkert benne valóban ingyenes volt. Valamint volt a közepén egy nagy tó, szigetekkel, körülötte sportpályákkal, hatalmas területû rózsakerttel, valamint botanikus kerttel...

Természetesen egybõl az állatkert felé vettük az irányt, hogy megvalósítsuk a még otthon kitalált hülye ötleteink egyikét, íme: Lyonban a Lion :D

Természetesen a fotó teljes összhatásához kellett a Lyon-os stoppolós táblánk, amit még valahol Svájcban készítettünk, és a reggelibõl megmaradt egyik bagett. A France-pólós kissrác meg már csak hab a tortán:D

Ezek után bejártuk a tó környékét, bementünk az egyik szigetre egy kis hídon, megnéztük a rózsakertet, majd a botanikus kert felé vettük az irányt. Közben megállapítottuk, hogy Magyarországnak még rengeteg fejlõdési lehetõsége van... a városliget összehasonlítva ezzel a parkkal... áh, fölösleges is.

Ez egy nagyobbacska levél volt (kis Predator-vérrel az alján... de mi nem féltünk)

Itt pedig a "sziklás-félsivatagos" növényeket nézegetem, amiket két nappal késöbb már az eredeti élõhelyükön, Spanyolországban is megcsodálhattam. :)
(Amúgy a kertben találtunk Salviát is, de végül nem szakítottunk belõle;))

A parkban a rendõrök nem gyalog járnak ám!

Végül amikor kinézelõdtük magunkat (és elment az egész délután), elindultunk vissza az állomás felé, hogy felvegyük a nagy hátizsákjainkat a csomagmegörzõbõl, és tovább induljunk Portugália felé. Mivel odafelé is átvilágították a zsákjainkat mielõtt betettük õket, kifelé megkértük az egyik ilyen embert, hogy világítsa át a kecsóét mégegyszer, és fotózza le nekünk a monitort, amit lát... megtette nekünk, íme:

Középen keresztben fekszik a jó kis magyar fütyülõs pálinka...a többit az olvasó fantáziájára bízom :D

Aztán nekivágtunk annak, ami a stoppos életmód egyik legnagyobb kihívása: kijutni egy nagyvárosból. Mivel Budapestet ismertük, Münchenbõl kivittek, Zürichben pedig a belvárosból jutottunk ki vicces módon, ezért ez volt az elsõ alkalom, amikor igazán megszenvedtünk vele.

Kisétáltunk a térképünk szerinti kivezetõ úthoz (2 óra), ott nem volt jó stoppos pozíció, mászkáltunk felalá elég sokat (fél óra), aztán visszasétáltunk az út elejére kb a belvároshoz (fél óra), majd végül mégis kimentünk oda ahol az elõbb voltunk (de busszal), aztán onnan még sétáltunk kifelé... (több mint fél óra) végül egy kanyarnál egy buszmegállón sétáltunk keresztül, már néha kitettük a kezünket ha jött egy-egy autó, bár gyér volt a forgalom...de szerencsénkre megállt egy fiatal testesebb csaj egy rozoga landroverrel, és már száguldottunk is délnek Vienne felé:D

Ami persze nevetségesen közel volt Lyonhoz, de legalább úton voltunk.

Vienne késõ délután

A landrover egyébként kétszemélyes volt, kecsó ült az anyósülésen, én pedig hátul a raktérben a földön. Hangos volt, rázkódott, majd szétesett... kecsó fogta is az ajtót maga mellett, mert úgy érezte, hogy nem csukódik be rendesen... de amúgy jó kis út volt. Hamar Vienne-be értünk, közben kecsó beszélgetett a lánnyal: a lány meghívott minket egy reggae koncertre (oda igyekezett éppen), meg vmi máshova is, de azt már elfelejtettem... :) de mi haladni akartunk, Portugália még nagyon messze... félúton lehettünk. És 6. napja voltunk úton, igaz, azért nézelõdtünk is útközben.

Vienne-ben kiszálltunk, és egybõl az út szélére álltunk, hogy továbbálljunk. Elég sokáig vártunk (talán 20 perc), mire egy furgonos megállt. Addigra szinte teljesen besötétedett. Csak franciául beszélt, elaludt csikk lógott a szájából. Kinyitotta a rakteret, és mondta, hogy rakjuk be a hátizsákjainkat. Betettük, és szó nélkül érvénybe lépett a már elõre megbeszélt szabály: legalább egyikünk mindig a kocsiban marad addig, amíg az illetõ ki nem száll, nehogy elhajtson a táskáinkkal. És ha visszaszáll, mi is egybõl, lehetõleg még elõtte. Az illetõ a két "parásabb" stoppjaink közül az egyik volt, mert nem beszéltünk közös nyelvet, nem volt bíztató külsejû, és a fõútról is levitt minket... és bár õ nagyon magyarázott néha nekünk franciául, egy szót se értettünk.
Végül kitett minket egy körforgalomnál, odaadta a hátizsákjainkat, és nagyon mutogatott ilyen hotelek irányába, meg hogy merre van a fõút tovább, stb... aztán elhajtott. És rájöttünk, hogy jófej volt, mert direkt elvitt minket a városszéli hosteles részhez, ahol vagy négyféle olcsó hostel volt, és egy nagyobb hotel. Végigjártuk mindet, de vagy drága volt, vagy megtelt.

Ezért végül a nagy hotel melletti füves területen - ami egyébként teljesen körbezárt volt, és arra aztán senki nem járt - felvertük a sátrunkat, meg ettünk egy kis bagettet. Bár fogalmunk sem volt, hogy pontosan hol vagyunk, csak annyit, hogy valahol dél-Franciaországban... de egyáltalán nem is aggódtunk, hiszen igaziból nem volt jelentõsége. Reggel dél felé kell majd tovább indulnunk, mert arra van Spanyolország. Majd készítünk egy Barcelona táblát, és kész. :)
Aludtunk egy jót.

< 5. nap: Utazás Lyonba | 7. nap: Nemtomhonnan-nemtomhova >